A férfi végül utánuk ment, és a pince falán egy apró repedést fedezett fel. A csirkék ott tűntek el. Kíváncsiságtól hajtva elkezdett ásni – és amit talált, az az emberiség egyik legnagyobb régészeti felfedezéseként vonult be a történelembe.

A repedés mögött nem egy kisebb üreg, hanem egy teljes föld alatti város rejtőzött – 18 szinttel, 85 méteres mélységgel és egyszerre akár 20 000 ember befogadására alkalmas terekkel.

Ez Derinkuyu, a világ egyik legcsodálatosabb és legrejtélyesebb ősi építménye.

Mi is az a Derinkuyu?

A Derinkuyu név törökül annyit jelent: „mély kút”. És valóban, ez a hely sokkal több, mint egy egyszerű barlangrendszer vagy egy régi pince. Ez egy teljes, működő város volt – csak éppen a föld mélyén.

A Kappadókia régióban, amely ma is Törökország egyik leglátogatottabb turisztikai célpontja, a vulkáni tevékenység során különleges, puha kőzet keletkezett. Ezt a kőzetet tufának nevezzük, és annyira könnyen faragható, hogy az őskorban élő emberek komoly szerszámok nélkül is ki tudták vájni. Évszázadok – vagy akár évezredek – alatt az itt élő közösségek fokozatosan mélyítették, bővítették és összekapcsolták ezeket az üregeket, míg végül egy óriási föld alatti labirintus jött létre.

„Derinkuyu nem egy egyszerű búvóhely volt. Ez egy komplett civilizáció lenyomata a föld alatt – templomokkal, istállókkal, borospincékkel és iskolákkal.”

A várost a szakértők becslése szerint körülbelül Kr. e. 8. és 7. század között kezdték kiépíteni, bár egyes elméletek szerint az első vájások akár a hettitákhoz köthetők, akik Kr. e. 1600-1200 között éltek ezen a területen. Mások a frigiai néphez kapcsolják a legkorábbi szinteket. Az biztos, hogy a várost később a korai keresztények is használták és tovább bővítették, különösen a római üldözések idején.

Hogyan nézett ki belülről?

Ha valaki ma lemegy Derinkuyuba, az első dolog, ami meglepi, az a tudatos tervezés. Ez nem egy kaotikusan kivájt barlangrendszer. Ez egy gondosan megtervezett, funkcionális város.

A szintek és a terek

A város jelenleg nyolc szintje látogatható a turisták számára, de a teljes komplexum összesen 18 szintből áll, amelyek egészen 85 méter mélységig nyúlnak le. A kutatók szerint az eddig feltárt területek az egész város mindössze 10-15%-át teszik ki – a többit még mindig homály fedi.

A belső tereknél a következők azonosíthatók:

• Istállók és állatólak – az első szinteken, ahol a felszínhez közel volt a levegő, az állatokat is elhelyezték
• Pincék és éléskamrák – hatalmas kőedényekkel, amelyekben olajat, bort és gabonát tároltak
• Lakóhelyiségek – kisebb, emberi méretre vájt szobák, ahol a lakók aludtak
• Egyházi terek és kápolnák – görög kereszt alaprajzú templomterekkel a mélyebb szinteken
• Iskolák – amelyekben a gyerekek tanulhattak, még akkor is, ha odafent üldözés vagy háború dúlt
• Borászat – présházakkal és erjesztőkádakkal
• Kút és szellőzőrendszer – amelyek a túlélés alapfeltételeit biztosították

Az egyik legcsodálatosabb mérnöki megoldás a szellőzőrendszer. A városban több mint 15 000 kisebb légcsatorna fut, amelyek friss levegőt vezetek a mélyebb szintekre is. Ezek az aknák akár 55 méter mélységig is lenyúlnak, és olyan hatékonyan működtek, hogy még a legsötétebb, legmélyebb szinteken is elegendő oxigén állt rendelkezésre.

A védelmi rendszer – amitől még ma is ámulnak a mérnökök

Derinkuyu nem csupán egy rejtőzési hely volt – egy igazi erődítmény, amelynek védelmi rendszere lenyűgözi a modern mérnököket is.

„A bejáratoknál elhelyezett, több tonna súlyú kőkerekek belülről tolhatók voltak a helyükre, és kívülről semmilyen eszközzel nem lehetett kinyitni őket. Ez a világ egyik legelső ‘beltéri zárrendszere’.”

Ezek a kőkerekek – amelyek akár 500 kilogrammot is nyomhattak – csak belülről működtetve tudták lezárni a folyosókat. Egy betolakodó, még ha be is jutott volna a város valamely részébe, nem tudott volna továbbjutni. Az alagút-rendszer szándékosan olyan szűk volt bizonyos szakaszokon, hogy csak egyenként, egymás után lehetett haladni rajta – így egy betámadó csapat semmilyen előnnyel nem bírt a számbeli fölény tekintetében.

A szinteket összekötő lépcsők és folyosók szintén úgy lettek tervezve, hogy megtévesszék az idegeneket. Vannak helyek, ahol a mennyezet hirtelen leereszkedik, másutt az alagút hirtelen fordul – mindez azért, hogy a betolakodó elveszítse a tájékozódóképességét.

Miért éltek az emberek a föld alatt?

Ez az egyik leggyakrabban feltett kérdés Derinkuyuval kapcsolatban, és a válasz egyszerre egyszerű és szívszorító: mert odafent nem volt biztonságos.

A Kappadókia régió évezredeken át hadak felvonulásának útjában volt. Hettita birodalmak, perzsa seregek, arab hadak, bizánci csapatok, majd mongol és szeldzsuk hódítók – mind átvonultak ezen a területen. Az itt élő embereknek folyamatosan szembe kellett nézniük azzal a veszéllyel, hogy valaki megtámadja a falvaikat, elveszi az élelmüket, vagy rabszolgaságba hurcolja a lakókat.

A föld alatti város nem állandó lakóhely volt. A tudósok ma inkább arra hajlanak, hogy az emberek a legtöbb időt a felszínen töltötték, és csak veszély esetén húzódtak le a föld alá – hónapokra, ha szükséges volt. Gondoljunk erre úgy, mint egy mai atombunker, csak sokkal nagyobb és sokkal kifinomultabb.

A keresztény közösségek számára Derinkuyu különösen fontos menedék volt a római üldözések idején (kb. Kr. u. 1-4. század). Amikor a kereszténység még tiltott vallás volt a Római Birodalomban, a hívők itt, a föld alatt tarthatták istentiszteleteiket, nevelhették gyermekeiket a hitükben, és élhették közösségi életüket – miközben odafent a légiók keresték őket.

A kapcsolódó alagutak hálózata

Derinkuyu nem egyedüli. A Kappadókia régióban több mint 200 kisebb-nagyobb föld alatti várost és komplexumot tártak fel eddig – és valószínűleg még sok felfedezésre vár. Köztük a legismertebb Kaymaklı, amely mindössze néhány kilométerre található Derinkuyutól.

A két várost egy 9 kilométer hosszú alagút köti össze! Ez azt jelenti, hogy veszély esetén az emberek akár egyik városból a másikba is menekülhetek – a föld alatt, teljes biztonságban.

Ez az alagútrendszer olyan összetett, hogy a mai napig nem térképezték fel teljes egészében. Egyes szakaszokon beomlott a mennyezet, másutt a folyosók annyira szűkek, hogy modern eszközök nehezen jutnak be. A régészek és geológusok jelenleg is dolgoznak azon, hogy pontosabb képet kapjanak a teljes rendszer kiterjedéséről.

A felfedezés utáni világ

Az 1963-as véletlen felfedezés után a török hatóságok gyorsan léptek. A területet régészeti védelembe vették, és megkezdték a szisztematikus feltárást. 1969-ben Derinkuyu megnyílt a nagyközönség előtt – azóta millió és millió turista kereste fel a helyet világszerte.

Az UNESCO 1985-ben a Kappadókia régióját – beleértve Derinkuyut és a körülötte lévő természeti és kulturális örökséget – a Világörökség részévé nyilvánította.

Ma a helyszín Törökország egyik leglátogatottabb turisztikai attrakciója. Évente több százezer látogató ereszkedik le a mélybe, hogy személyesen tapasztalja meg, milyen érzés ott állni abban a szűk folyosóban, ahol évezredekkel ezelőtt emberek éltek, nevették gyermekeiket, imádkoztak és reméltek.

Mit tanít nekünk Derinkuyu?

Derinkuyu nem csupán egy régészeti kuriózum. Ez egy üzenet a múltból – az emberi találékonyság, kitartás és közösségi összetartozás bizonyítéka.

Gondoljunk bele: emberek, akiknek nem volt modern szerszámuk, nem volt elektromos fűrészük vagy robbantóanyaguk, képesek voltak létrehozni egy olyan mérnöki csodát, amelyet ma is megcsodálunk. Nem egy ember munkája volt ez, hanem generációk összefogásának eredménye – apák, akik elkezdtek ásni, és unokák, akik befejezték.

„Derinkuyu azt mutatja meg, hogy az emberek akkor a legkreatívabbak, amikor a legkiszolgáltatottabbak. A félelem nem bénítja meg az emberi szellemet – néha éppenséggel szárnyakat ad neki.”

Az is megdöbbentő, hogy a város annyira jól el volt rejtve, hogy egészen 1963-ig – tehát több mint ezer évvel azután, hogy az utolsó lakók elhagyták – senki sem tudott róla. A föld egyszerűen visszavette magának a titkot, és csak egy kíváncsi ember és néhány eltévedt csirke kellett ahhoz, hogy a világ újra megismerje.

Derinkuyu a modern korban – felfedezések és rejtélyek

A régészeti munka ma sem áll meg. Az elmúlt évtizedekben számos izgalmas új felfedezés született:

• 2013-ban egy építési projekt során egy újabb hatalmas föld alatti komplexumot találtak Nevşehir városában, alig néhány kilométerre Derinkuyutól – ez akár nagyobb is lehet az eddig ismert városoknál
• Geofizikai mérések alapján a Kappadókia-régióban még legalább 100 km² területen húzódhatnak feltáratlan föld alatti járatok
• Legújabb 3D-s lézeres szkennelési technológiával dolgoznak a régészek, hogy pontosabb térképet készítsenek a már ismert részekről is
• Az épített terek akusztikai vizsgálata megmutatta, hogy bizonyos termek valószínűleg vallási ceremóniák céljára lettek kialakítva – a hang különleges módon visszhangzik bennük

A rejtélyek sem fogynak el. Máig nem tudjuk pontosan, ki kezdte el az eredeti ásást. Nem tudjuk, hogy miért hagyták el a lakók a várost – egy betegség pusztította el a közösséget? Egy különösen hosszú békés időszak következett, és egyszerűen nem volt rá szükség? Vagy valami más?

Az egyik legizgalmasabb nyitott kérdés: a várost az évszázadok során többféle kultúra és nép használta. Hogyan adták át egymásnak? Volt-e valamilyen átadás-átvétel, vagy az újabb lakók egy elhagyott várost találtak, és egyszerűen beköltöztek?

Hogyan jutsz el Derinkuyuba?

Ha valaha Törökországba látogatsz, Derinkuyu kötelező program. Néhány praktikus információ:

• A legközelebbi nagyobb város Nevşehir, ahonnan kb. 30 km-t kell utazni
• A legközelebbi repülőtér Nevşehir Kapadokya Havalimanı, de sok látogató Kayseri vagy Ankara repülőterén érkezik
• A helyszín egész évben látogatható, de a tavaszi és őszi hónapok a legkellemesebb időszakok
• A föld alatti városban állandó 13°C a hőmérséklet – nyáron kellemes hűs, télen viszonylag meleg
• Vigyél magaddal pulóvert, még nyáron is!
• A szűk folyosók és az alacsony mennyezet miatt klausztrofóbiásoknak nem ajánlott a mélyebb szintek látogatása

A látogatás során érdemes helyi idegenvezető segítségét kérni, mert a falak mögött megbúvó történetek sokkal izgalmasabbá teszik az élményt, mintha csak önállóan járnád be a folyosókat.

Derinkuyu a kultúrában és a képzeletben

Nem meglepő, hogy ez a hely megihletett írókat, filmeseket és alkotókat szerte a világon. Az évek során számos dokumentumfilm, regény és játék épített Derinkuyu atmoszférájára és rejtélyességére.

A föld alatti városok iránti általános emberi vonzalom mélyen gyökerezik bennünk. Talán azért, mert valami ősit szólít meg – azt az ösztönt, hogy megvédjük magunkat, gondoskodjunk a szeretteinkről, és közösséget alkossunk még a legnehezebb körülmények között is.

Derinkuyu egy emlékeztető: az emberiség már sok minden előtt megbújt, és mindig talált megoldást. A mi korunkban, amikor sokféle globális kihívással nézünk szembe, ez valahogy megnyugtató gondolat.

Miért különleges Derinkuyu más föld alatti városokhoz képest?

Föld alatti struktúrák szerte a világon találhatók – Pétrában, Maltán, Kínában, sőt Magyarországon is vannak barlangrendszerek és föld alatti komplexumok. De Derinkuyu több szempontból is kiemelkedik:

• Mérete: A 18 szintes, 85 méteres mélység egyedülálló a világon
• Kapacitása: 20 000 ember egyidejű befogadása – ez egy kisváros!
• Teljessége: Nem csupán búvóhelyek sorozata, hanem egy teljes értékű városfunkció minden elemével
• Védelmi rendszere: A kőkerekek és a megtévesztő folyosók mérnöki megoldásként ma is lenyűgözők
• Összeköttetése: A 9 km-es alagút Kaymaklıval páratlan a maga nemében
• Megmaradása: Az, hogy évezredek alatt sem omlott össze, a tufakő különleges tulajdonságait és az építők tehetségét egyaránt bizonyítja

Gyakori kérdések és válaszok

Tényleg csirkék fedezték fel Derinkuyut?
Igen, ez a legenda igaz! Egy török férfi 1963-ban azt vette észre, hogy a csirkéi eltűnnek a pince falán lévő repedésbe. Amikor elkezdett ásni, megtalálta az évezredes város bejáratát. A csirkék valószínűleg a szellőzőnyílásokon keresztül jutottak be a komplexumba.

Mikor épült Derinkuyu?
Pontos dátumot nem tudunk. A legelső ásások valószínűleg a hettita korban, Kr. e. 1400-1200 körül kezdődtek. A várost aztán a frígiai nép, majd a korai keresztények is tovább bővítették. Az arab portyák idején (Kr. u. 7-8. század) érte el valószínűleg legnagyobb virágkorát.

Valóban élt 20 000 ember a föld alatt?
Az állandó, napi életvitel inkább a felszínen zajlott. A 20 000 fős kapacitás azt jelenti, hogy veszély esetén ennyi ember tudott a városba menekülni és akár hónapokig ott élni. Ez inkább egy végső menedék volt, mint állandó lakóhely.

Milyen hideg van lent?
A föld alatti városban az egész évben kb. 13 Celsius-fok van. Ez nyáron kellemesen hűs (odafent akár 40 fok is lehet), télen pedig viszonylag enyhe. Ha meglátogatod, mindenképpen vigyél magaddal egy vékony kabátot vagy pulóvert!

Hogyan zárták be magukat az emberek?
Hatalmas, akár 500 kg-os kőkerekekkel! Ezek a kerekek belülről tolhatók voltak a folyosók bejáratába, és kívülről semmilyen eszközzel nem lehetett kinyitni őket. Ez az egyik legzseniálisabb védelmi megoldás az ókori világban.

Teljesen feltárták már Derinkuyut?
Messze nem! A régészek becslése szerint mindössze 10-15%-a van feltárva annak, ami a föld alatt rejtőzik. Az összekötő alagutak, az összeomlott folyosók és az ismeretlen mélyebb szintek még sok meglepetést tartogathatnak. A kutatás ma is folyik!

Hogyan jutok el Derinkuyuba?
A legkönnyebb út: repülj Nevşehirbe vagy Kayserire, majd onnan autóval vagy busszal kb. 30-40 perc az út. Cappadocia (Kappadókia) régiója tele van turistainfrastruktúrával, szállodákkal és idegenvezető-ajánlatokkal. A legközelebbi Göreme városkából is indulnak napi kirándulások Derinkuyuba.

Mi a legmegdöbbentőbb dolog Derinkuyuban?
Sokan azt mondják: az a felismerés, hogy ahol most állsz, ott évezredekkel ezelőtt egy gyerek játszott, egy anya főzött, egy pap imádkozott. A falak egyszerűsége és az emberi lépték valahogy nagyon közelre hozza a múltat. Nem múzeum ez – hanem egy élő hely, amely csak a csöndbe burkolózott.

Van még ilyen hely a világon?
A Kappadókia régióban 200 feletti ilyen komplexum van! A leghíresebb szomszéd Kaymaklı, amelyet egy 9 km-es alagút köt össze Derinkuyuval. Ezeken kívül kisebb föld alatti struktúrák máshol is előfordulnak a világon (Tunézia, Málta, Kína), de Derinkuyu mérete és összetettsége egyedülálló.